Az életművészet tanulható
Ma reggel “véletlenül”, pakolás közben Kurt Tepperwein Tudattréning könyve esett le a polcról.
Alcíme: Az életművészet tanulható, szuper, hiszen ezt én is így gondolom.
A Kincskereső Önbecsülési tréning első állomása az önismeret, ami az életművészet alapja is egyben, arra a kérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok. Saját képességeink, készségeink, személyiségünk ismeretét jelenti.
Saját magunk megismerése, a saját magunkhoz vezető utazás XXI. században is a legnagyobb, legmerészebb, legérdekesebb és legfelemelőbb emberi kaland.
Kurt Tepperwein szerint, amire irányítjuk a tudatunkat, azt valósítja meg az élet. Mi határozzuk meg, hogy milyen tudatban élünk.
A tanulás új módja szerint figyelünk, emlékezünk, vagyunk.
Ha azt teszed, amit mondasz, azt mondod, amit gondolsz,
azt gondolod, amit érzel, akkor érzed, azt, hogy ki vagy.
Ezen az úton azonban akadályok nehezítik a haladást.
- A félelem a legfőbb akadály, amely visszatarthat minket attól, hogy megtegyük az első lépést, hogy feladjuk a megszokott biztonságot.
- Egy másik akadály a szellemi falánkság, ha túl sokat, túl gyorsan vagy egyszerre akarunk.
- Ehhez jön még a hiúság is, amikor azt hisszük, hogy olyan magasra jutottunk, hogy onnan már lenézhetünk másokra, vagy hogy már nics szükségünk szakadatlan figyelemre önmagunkkal szemben.
Az úton haladva kérdések is felmerülnek:
- Ki vagyok valójában?
- Milyen vagyok valójában?
- Miért nem vagyok olyan, amilyen valójában vagyok?
- Milyen élet felel meg nekem?
- Milyen céljaim vannak?
- Milyen lehetőségeket kínál az életem?
- Hol és mit kell még tennem az életemben?
- Kész vagyok arra, hogy vállaljam a felelősséget az életemért?
Röviden, ez nem könnyű feladat, de érdemes belevágni.
