A megbocsátás arcai
Előző bejegyzésemben már volt szó a hagyományos és sorsfordító megbocsátás közti különbségről.
Most a hagyományos megbocsátás mutatja meg nekünk különböző arcait.
1. Megbocsátás kötelességérzetből – teljességgel hiteltelen, mégis sokunk bocsát meg ebből az apropóból.
2. Megbocsátás az igazad tudatából – ez a egbocsátás szöges ellentéte. Ha azért bocsátasz meg az embereknek, mert úgy gondolod, hogy neked van igazad, ők pedig ostobák, vagy mert sajnálod őket, az színtiszta önteltség.
3. Bocsánat adományozása, avagy feloldozás – Ez tökéletes önámítás. Nekünk nem áll hatalmunkban megbocsátásban részesíteni bárkit is. Amikor bocsánatot adományozunk, Istent játszunk.
4. Színlelt megbocsátás – Ha azt színleljük, hogy nem haragszunk valamiért, holott valójában épp ellenkező a helyzet, akkor nem annyira a megbocsátásra, mint inkább haragunk elfojtására nyílik alkalmunk – ami pedig az önmegtagadás egy formája.
5. Megbocsátás a feledés révén – Ez egyszerűen tagadáshoz vezet. A megbocsátás sosem lehet puszta megszűnés. A bölcs emberek megbocsátanak, de nem felednek. Inkább azon igyekeznek, hogy kellőképpen értékelni tudják a helyzetben rejlő ajándékot, s hogy emlékezzenek a tanulságra, amelyet leszűrtek belőle.
6. Mentségkeresés – Amikor megbocsátunk, gyakran kifogásokat gyártunk vagy mentségeket keresünk az illető számára. Példának okáért a szüleinket így mentegethetjük: „Apám bántalmazott engem, mert őt is bántalmazták a saját szülei. A legjobb belátása szerint tette, amit tett.”
7. Megbocsátás helytelenítéssel – Ez leggyakrabban csak megbocsátásnak álcázza magát, mivel továbbra is megmarad ítélkezőnek és önigazolónak.
Rád is jellemző lehet valamelyik?
