Tükröm, tükröm mondd meg nékem
Mit kérünk ilyenkor a tükörtől?
Hogy megmutassa, milyenek vagyunk.
S a tükör kíméletlenül meg is teszi ezt. Mégis sokszor nem hiszünk neki, még akkor sem, ha szépet és jót mutat.
Így van ez a belső tulajdonságainkkal is. Ott is jó szolgálatot tesz a tükör, pontosabban az önmagunk megismerésében is fontos szerepet játszó tükör-elmélet.
A környezetünkben előforduló személyeket ugyanis tükörnek tekinthetjük a magunk számára, ami 2 dolgot mutat.
- Ami a másik emberen nekünk feltűnik, vagy zavaró, annak nem ahhoz az emberhez van köze, hanem hozzánk, a saját életfelfogásunkhoz.
- Mások mindig csak a mi tudattalan beidegződéseinket tükrözik vissza.
Sokan ennek a tükörnek csak ezt az oldalát ismerik:
a. “Mindaz, ami a másik emberben nem tetszik, azért nem tetszik, mert alapjában véve mi is úgy viselkedünk, mi is olyanok vagyunk.” Csak nem vesszük észre!
Ismerjük hát meg ennek a tételnek a másik 3 aspektusát is.
b. A második lehetőség az, hogy mások viselkedésmódja csak azért zavar bennünket, mert valójában mi is olyanok szeretnénk lenni.
A tükröt az irigységünk hozza létre, elégedetlenségünket vetítjük ki a másikra. Ha másoknál elutasítjuk azt, akkor nyomós okunk van arra, hogy mi magunk se tegyük meg azt. Inkább elfojtjuk vágyainkat.
Amint felismertük és tudatosítottuk ezt, eldönthetjük, hogy valóban szeretnénk-e olyanok lenni, ha igen, akkor tegyünk meg mindent azért, hogy olyanná is váljunk.
c. A harmadik lehetőség az, hogy azért zavar másban egy tulajdonság vagy viselkedés, mert mi soha az életben nem voltunk olyanok, és nem is szeretnénk olyanok lenni, bár megvan rá a hajlamunk. Ez egy elkerülő viselkedés.
d. A negyedik aspektus az ismert Pavlovi reflexet juttathatja az eszünkbe- ez a feltételes reflex esete. Ez azt jelenti, hogy valakinek a viselkedése, hangja, hanglejtése csak azért zavar bennünket, mert egy olyan személyre emlékeztet bennünket, akihez negatív emlékeink fűződnek.
