Csalódás

abstract_design_vector_background_148136Nem tudom van-e olyan ember, aki soha semmiben és senkiben nem csalódott még életében. Ha lenne ilyen, akkor ő azon szerencsések közé tartozik, aki vagy bölcsen született, vagy megtanulta a leckét, ami ehhez az érzéshez kapcsolódik.

Mit jelent a csalódás szavunk? Egy 1862-es értelmező szótárban ez áll: „Önvéleményében, gondolkozásában tévedés; a reménynek, várakozásnak, mellyel voltunk, nem teljesedése; a dolognak másképpen kiütése, mint gondoltuk. Csalódásokban él az ember.”

Ez 3 kérdés vet fel bennem:

  • Miért csalódunk?
  • Kiben, miben csalódhatunk?
  • Hogyan lehet a csalódást kezelni?

Úgy gondolom, hogy csalódásaink nagy része abból következik, hogy van egy szubjektív elképzelésünk, elvárásunk valakivel és valamivel szemben. Sokszor nézzük rózsaszín szemüvegen keresztül a számunkra vonzó személyeket, dolgokat. Olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, amilyenekkel nem rendelkeznek valójában, csak mi szeretnénk őket olyannak látni. Idealizáljuk őket, megteremtjük magunknak az illúziót velük kapcsolatban. Amikor a rózsaszín köd feloszlik, amikor már hetek, hónapok, évek óta ismerjük a másikat vagy a helyzetet, akkor vesszük csak észre a nekünk nem tetsző tulajdonságokat, viselkedést, váratlan reakciókat. Ekkor jelenhet meg a csalódás érzése.

Felbukkanhat a csalódás akkor is, ha két ember nem azonos ütemben  és nem azonos irányban változik.

Csalódást jelenthet számunkra az is, ha az illető rejtett tulajdonságaival/ lásd Johari ablak vagy árnyékszemélyiségével kerülünk kapcsolatba.

Kiben és miben csalódhatunk?

  • Röviden, mindenben és mindenkiben:
  • gyerekünkben, szüleinkben, barátainkban, társunkban,
  • munkatársunkban, rokonainkban,
  • lakóhelyünkben, munkahelyünkben, autónkban,
  • azokban a személyekben és dolgokban, akik/amik közel állnak hozzánk.

Hogyan lehet túlélni egy csalódást?

Azt gondolom, hogy itt is a megelőzésen lenne a hangsúly.

  • Ne legyenek elvárásaink a másikkal szemben.
  • Tekintsünk az új kapcsolatokra megismerendő, felfedezendő területként.
  • Örüljünk egy új boldog kapcsolat lehetőségének, de legyen bennünk egy kis egészséges bizalmatlanság is a másikkal szemben.
  • Próbára is tehetjük a másikat, hogy lássuk lehet-e rá számítani, hogyan reagál akkor, ha kikerül a komfort zónájából.
  • Ami a legfontosabb: fogadjuk el olyannak, amilyen, ne akarjuk másnak látni akár még meg is változtatni, a saját képünkre formálni. Nem tudjuk ezt elérni, és nem is lenne érdemes.
  • Őszintén, asszertíven beszéljünk érzéseinkről és mondjuk el, mit kérünk tőle.
  • Kérjük arra, hogy ő is legyen őszinte hozzánk, nekünk mondja el először, ne másnak, ami nem tetszik neki velünk kapcsolatban.

Mit tegyünk, ha a csalódás érzése már ott van a szívünkben?

  • Tegyük szóvá, beszéljük meg!
  • Igyekezzünk megérteni a másikat is!
  • Javítsuk meg, ami elromlott.

Ha már nem lehet megjavítani a kapcsolatot, akkor

  • szépen lassan dolgozzuk fel magunkban a veszteségélményt,
  • váljunk el békében, szeretettel,
  • őszinte szívvel kívánjunk a másiknak boldog életet,
  • legyünk hálásak azért, hogy ismerhettük, s kölcsönösen gazdagíthattuk egymás életét,
  • lépjünk tovább, legyünk nyitottak az új kapcsolatokra, helyzetekre,
  • ha ez nem megy egyedül, kérhetünk rá kineziológiai oldást is

Mit nem szabad tenni?

  • elzárkózni a világ elöl,
  • depresszióba esni,
  • csak sajnálni magunkat, és semmit nem tenni,
  • a másikat, a világot hibáztatni,
  • félni az új kapcsolatoktól.

A csalódással kapcsolatban én az alábbiakban hiszek:

  • semmi sem történik velünk véletlenül,
  • minden tanítani akar minket valamire,
  • mindennek van üzenete a számunkra,
  • addig kerülünk egymás után többször azonos helyzetbe, míg  meg nem tanuljuk a leckét azzal kapcsolatban.